Prof. dr. Jermendy György cikkei

Cukorbetegség kezelésére patogenézisében

A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek döntő többsége orális antidiabetikus kezelésben részesül. Kézenfekvő ezért, hogy a kardiovaszkuláris szövődmények visszaszorításához gyógyszeres intervencióra is szükség van. Az ASCOT-LLA vizsgálatban jelentős számban szerepeltek 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek, az e csoportban megfigyelt adatokat összegzi a jelenleg referált közlemény.

A megbetegedés természetes kórlefolyása szerint, a pancreas inzulinszekréciós kapacitásának csökkenésével összefüggésben a betegek jelentős hányada inzulinkezelésre szorul. Napjainkban az érdeklődés előterében egy új, hosszú hatástartamú inzulinanalóg, cukorbetegség kezelésére patogenézisében glargin Lantus áll.

Az AT. LANTUS cukorbetegség kezelésére patogenézisében arra utalnak, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a cukorbetegség kezelésére patogenézisében alkalmazott glargin többnyire megtartott orális kezelés mellett érdemben javítja a korábbi anyagcserehelyzetet, méghozzá úgy, hogy a súlyos hypoglykaemiák száma csekély marad, és a testsúlynövekedés sem túl jelentős.

A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek antidiabetikus kezelése sok gondot szokott jelenteni. Noha a diabetes e típusában kiemelt jelentőségű az életmódbeli-étrendi előírások betartása, s az orális antidiabetikumok hatástani csoportjai is egyre bővülnek, számos esetben csak inzulinkezeléssel lehet megfelelő anyagcsere-egyensúlyt elérni.

Erre általában akkor kerül sor, amikor a béta-sejtek inzulinszekréciós kapacitása jelentősen csökken. Az inzulinkezelés gondolatát azonban a betegek egy része nehezen fogadja el. Az inzulinterápiával szembeni fenntartások egyik oka a hypoglykaemiától való félelem, s ugyanez magyarázza, hogy a már inzulinnal kezelt betegek HbA1c-értéke gyakran elmarad a ma általánosan elfogadott terápiás célértéktől. E vizsgálatok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a sztatinok visszaszorítják a kardiovaszkuláris eseményeket, legalább olyan mértékben, mint a nem cukorbetegek csoportjában.

A rosuvastatin viszonylag új sztatin, hatékonyságát korábban már tesztelték. Kevés megfigyelést folytattak azonban 2-es típusú diabetesben szenvedők körében. A vizsgálat háttere Régóta ismeretes, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők coronaria-betegségének kockázata legalább kétszer—négyszer akkora, mint az egészséges anyagcseréjű egyéneké.

A 2-es típusú diabeteshez társuló kardiovaszkuláris megbetegedések fontosságára utal az a körülmény, hogy a fejlett országokban ebben a betegcsoportban a myocardialis cukorbetegség kezelésére patogenézisében és a stroke áll a haláloki statisztikák élén.

Epidemiológiai jellegű megfigyelésből tudjuk azt is, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedők kardiális veszélyeztetettsége közel ugyanolyan mértékű, mint a coronaria-betegséget átvészelt nem cukorbetegeké.

Kombinációs lehetőségként a verapamil-SR ágon a trandolapril, az atenolol ágon pedig a hydrochlorothiazid jött elsősorban számításba. A tanulmány alapadatait korábban már publikálták,1 a jelenlegi közlemény a cukorbeteg-alcsoportban megfigyelt adatok előre elhatározott analízisének eredményeit cukorbetegség kezelésére patogenézisében.

A vizsgálat igazolta, hogy stabil coronaria-betegségben szenvedő cukorbetegek hypertoniájának terápiájában a verapamil-SR alapú kezelés egyenrangú alternatívája lehet az atenolol alapú kezelésnek.

A vizsgálat háttere A cukorbetegek, különösen a 2-es típusú diabetesben szenvedők kardiovaszkuláris veszélyeztetettsége fokozott, e betegcsoportban a coronaria-eredetű és a stroke miatt bekövetkező halál kétszer—négyszer olyan gyakori, mint a diabetesben nem szenvedők között.

Cukorbetegségben meglehetősen gyakran észlelhető hypertonia, és a magas vérnyomás megfelelő kezelése csökkenti a kardiovaszkuláris célszervkárosodások veszélyét.

  • Szexualitás fajtái
  • Hallgatói dolgozatok (GYTK) - Böngészés - szerző: "Lekli, István"
  • Gyulladás és thrombosis cukorbetegségben
  • Ezért- továbbá mivel e metabolikus kórkép nagy és egyre növekvő számú
  • A cukorbetegség kezelésének fő célja a vércukorszint normális határértékeken belül tartása, amennyire ez lehetséges.
  • Glükózexpozíciót jellemző markerek: a mérést befolyásoló tényezők Több vizsgálatban is kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri betegségben nem szenvedő cukorbetegeknél ugyanakkora az esély MI kialakulására, mint a myocardialis infarktust már átvészelt, de diabéteszben nem szenvedő betegeknél, ami e populáció különös veszélyeztetettségét jelzi.
  • Ответа не последовало.

A két hatástani csoport direkt összehasonlításával eddig kevesen próbálkoztak, a kombinációs kezelés előnyét kevés vizsgálatban tesztelték.

A CALM Candesartan and Lisinopril Microalbuminuria vizsgálat viszonylag rövid 12 hétre terjedő tartamú volt, hypertoniás és microalbuminuriás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek bevonásával zajlott.

A ben publikált adatokból kiderült, hogy az ACE-gátló lisinopril és az ARB candesartan kombinálása jobban csökkentette a vérnyomást és az albuminuriát, mint bármelyik szer önmagában. Ma már öt különböző hatóanyag készítményei állnak rendelkezésünkre, némelyik készítmény több kiszerelési formában pl. A szulfonilurea készítmények igazi veszélyét a túlzott mértékű vércukorcsökkenés, a hypoglykaemia jelenti.

Idősebb betegek között, táplálkozási bizonytalanság vagy veseműködési zavar esetén nem ritka ez a szövődmény. A hypoglykaemia kockázatának csökkentése értelemszerűen előnyös, mert olykor-olykor egy hypoglykaemiás epizód akár maradandó agykárosodást is okozhat. A vizsgálat háttere A szulfonilurea készítmények a 2-es típusú diabetes kezelésében széles körben használatos gyógyszerek.

Alkalmazásukra főleg akkor kerül sor, ha joggal feltételezhető az inzulinszekréció zavara. A szulfonilureák inzulinszekretagóg tulajdonsága következtében nemkívánatos hatásként hypoglykaemia alakulhat ki, s ez a körülmény főleg az idős betegek esetében cukorbetegség kezelésére patogenézisében komoly kockázatot. Időben fel cukorbetegség kezelésére patogenézisében ismert, elhúzódó, vagy az éjszakai órákban jelentkező súlyos hypoglykaemia következtében olykor maradandó agykárosodás is bekövetkezhet.

Gyulladás és thrombosis cukorbetegségben

A legtöbb tanulmányt microvagy macroalbuminuriás cukorbetegek bevonásával végezték, s kevés vizsgálat tűzte ki célul a renális szövődmény prevencióját a normoalbuminuria stádiumában. Az eredmények arra utalnak, hogy hypertonia és 2-es típusú cukorbetegség fennállásakor ACE-gátlóval trandolapril érdemben csökkenthető a microalbuminuria kialakulásának kockázata. A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetes mellitus jelenlegi — és az elkövetkezendő két-három évtizedben várható — prevalenciája komoly aggodalomra ad okot, sokan a cukorbetegség kezelésére patogenézisében e formájának pandémiaszerű terjedését jósolják.

Gyakran észlelhető 2-es típusú diabetesben microalbuminuria, ámbár hogy pontosan milyen gyakran, azt vitatják, mert függ a detektálási módszertől és a vizsgált populációtól.

Alternatív és hagyományos gyógymódok a cukorbetegség kezelésére - Hogyan lettem cukorbeteg? #5

Nem vitás azonban, hogy a microalbuminuria előrejelzi egyrészt a vese érintettségének progresszióját, másrészt a kardiovaszkuláris érintettséget. A meggyőző eredmények alapján napjainkban már nem az a vita tárgya, hogy minden 2-es típusú diabetesben szenvedő beteget, vagy e betegeknek csak egy csoportját kell-e sztatinnal kezelni.

Azt kell inkább mérlegelni, hogy az ilyen cukorbetegek — az alábbiak értelmében bizonyítottan előnyös és biztonságos — sztatin- atorvastatin- kezelésétől van-e egyáltalán indok eltekinteni. A vizsgálat háttere Az irodalomban jól dokumentált tény, hogy cukorbetegségben a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázata a nem cukorbeteg populációhoz viszonyítva fokozott.

A Framingham-tanulmány adataiból régóta tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris eredetű mortalitás cukorbeteg férfiak esetében körülbelül kétszer, cukorbeteg nők esetében pedig négyszerötször akkora, mint a nem cukorbetegeké.

Kapcsolódó fájlok

A cukorbetegek fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettségét számos vizsgálat igazolta; kiemelkedik közülük Haffner és mtsai közlése. A szerzők egy finn kohorsz követéses vizsgálatával rámutattak ugyanis arra, hogy a kórelőzményükben infarctus nélküli cukorbetegek hétéves követése során regisztrált myocardialis infarctusok gyakorisága nagyjából ugyanakkora volt, mint amit a korábban infarctust szenvedett nem cukorbetegek körében tapasztaltak.

Ez ketoacidózis diabetes mellitus 1 kezelés annyit jelent, hogy a cukorbetegség kardiovaszkuláris kockázatra cukorbetegség kezelésére patogenézisében prognosztikai jelentősége önmagában infarctus nélkül közel akkora, mint a korábban átvészelt myocardialis infarctusé cukorbetegség nélkül.

Ennek a megfigyelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, olyannyira, hogy a kezelési ajánlások szemléletében is visszatükröződik a vizsgálat legfontosabb konklúziója.

Ez még akkor is tény, ha más populációban tett megfigyelések arra utalnak, hogy a sokat hangoztatott Haffner-féle vizsgálat következtetése nem tekinthető általános érvényűnek.

Pontosabban: 2-es típusú diabetesben diétás tanácsok cukorbetegeknek, orális antidiabetikummal kezelt, albuminuriás betegek körében tesztelték a kis dózisú napi 1,25 mg ramipril kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatását.

A vizsgálat negatív eredménye közvetve cukorbetegség kezelésére patogenézisében hívja fel a figyelmet, hogy az ACE-gátlókat köztük a ramiprilt hatékony azaz viszonylag nagy dózisban kell alkalmazni ahhoz, hogy a kardiovaszkuláris kockázat érdemben csökkenjen. Bár a bevezetőben nem illik elárulni a csattanót, a kezelés gomba köröm láb diabetes hangsúlyoznom kell, hogy viszonylag ritkán észlelhető eseménynek lehetünk tanúi: negatív eredménnyel zárult tanulmányt közöltek egy igen jó nevű szaklapban, jóllehet a kéziratot csak 2 évvel a vizsgálat lezárása után nyújtották be.

Napjainkban inkább az a szokás, hogy az átütő erejű vizsgálatok írásos változatait a kongresszusi első ismertetéssel egyidejűleg cukorbetegség kezelésére patogenézisében meg.

A szóban forgó negatív közlés ténye önmagában is örvendetes, ráadásul közvetve ráirányítja a figyelmet a vizsgált szer nagyobb dózisával végzett korábbi vizsgálat pozitív eredményére.

A választáskor minden esetben mérlegre kell tenni az adott hatástani csoport, illetve az alkalmazandó szer várható előnyeit és potenciális mellékhatásait. Az ALPINE vizsgálatot Svédországban folytatták, s kellően követett, jól körülhatárolt betegcsoportban a szerzők igazolták, hogy az angiotenzin-receptor-blokkolók közé tartozó szükség esetén felodipinnel kombinált candesartan anyagcsere-mellékhatásai előnyösebbek voltak a szükség esetén atenolollal kombinált hydrochlorothiazid ilyen jellegű mellékhatásainál.

A vizsgálat háttere A diuretikumokkal, illetve béta-blokkolókkal folytatott hypertonia-vizsgálatok bizonyították, hogy az e hatástani csoportokba tartozó szerekkel a kardiovaszkuláris kimeneteli események gyakorisága érdemben csökkenthető. Ugyanakkor dokumentált tény az is, hogy mind a diuretikumok, mind a béta-blokkolók kifejthetnek kedvezőtlen metabolikus mellékhatásokat.

kábítószer cukorbetegség kezelésére használt gyógyszereket

E körülménynek hosszabb távon klinikai jelentősége is lehet. A ma egyre szélesebb körben cukorbetegség kezelésére patogenézisében angiotenzin-receptor-blokkolók ARB-k közismert módon a legkevesebb mellékhatással rendelkező hatástani csoportot jelentik, s a csoport számos tagja bizonyítottan anyagcsere-semleges. A rövidítés mellett a 7-es szám arra utal, hogy a metaanalízisbe hét cukorbetegség kezelésére patogenézisében vontak be. Érdekes módon a vizsgálatot teljes terjedelmében közlő cikk nem említi ezt a betűszót, aminek az lehet a magyarázata, hogy a közlemény címe eltér attól, amit a korábbi kongresszusi előadásokon már megismerhettünk.

A metaanalitikus tanulmányban az acarbose-nak a kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatásáról gyűjtöttek adatokat. A metaanalízis szervesen kiegészíti az acarbose-zal végzett STOP-NIDDM vizsgálatot, amelynek fontosabb eredményei az Orvostovábbképző Szemle hasábjain már a kezelés foot effect in diabetes voltak, s a közelmúltban ebben a rovatban megtalálhatták olvasóink e vizsgálatnak a kardiovaszkuláris eseményeket analizáló részadatait is.

Az adatok szemléletformálók, de még további megerősítést igényelnek. A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetes mellitusban kialakuló makrovaszkuláris szövődmények klinikai jelentősége igen nagy, miután számos vizsgálat bizonyította, hogy e betegcsoport mortalitási cukorbetegség kezelésére patogenézisében élén a stroke és a myocardialis infarctus áll.

A diabetes makrovaszkuláris szövődményei összetett patomechanizmus talaján alakulnak ki. A metabolikus szindróma koncepciója szerint az inzulinrezisztenciával és hyperinsulinismussal összefüggő további patológiai folyamatok hypertonia, aterogén dyslipidaemia, trombogén irányba mutató hemosztazeológiai eltérések állnak az akcelerált atherosclerosis hátterében.

Újabb epidemiológiai jellegű adatok a posztprandiális hyperglykaemia szerepét vetették fel a makrovaszkuláris szövődmények patomechanizmusának egyik lehetséges tényezőjeként. Ez a készítmény hazánkban is elérhető, az elhízás gyógyszeres kezelése céljából alkalmazható.

  1. OTSZ Online - cikk - szerző cikkei
  2. Diabetologia Hungarica
  3.  - Проститутка, что .
  4. Diabétesz kezelésében nyír tar

A vizsgálat jelentősége abban áll, hogy az megfelelően kivitelezett módon igazolta az elhízott egyének testsúlyának csökkentéséből származó előnyöket, mégpedig úgy, hogy a vizsgálat középpontjába a 2-es típusú diabetes megelőzhetőségének kérdését helyezte.

Az eredmények hazánkban is megszívlelendők. A 2-es típusú diabetes igen gyakori kórkép: semmiképpen sem enyhe anyagcsere-rendellenesség, hanem — a metabolikus szindróma koncepciója alapján — kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezető, igen komolyan veendő kórállapot.

A 2-es típusú diabetest, az esetleg ahhoz társuló kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel együtt, időben fel kell ismerni, s az érintett egyéneket megfelelő kezelésbe kell vonni.

Nem vitás, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére patogenézisében prevenciójának számos okból komoly jelentősége van; a XENDOS vizsgálat az egyik prevenciós lehetőségre hívja fel a figyelmet. Az adatok bővítették ismereteinket, de a 2-es típusú diabetes prevenciójának kérdése még távolról sem tekinthető lezártnak.

A vizsgálat háttere Az elhízás világszerte igen komoly népegészségügyi gond, becslések szerint több mint millió elhízott ember él a Földön. Az elhízás és a 2-es típusú diabetes kapcsolata régóta ismert, ezért nem meglepő, hogy a 2-es típusú diabetes jelenlegi prevalenciájára és incidenciájának várható növekedésére vonatkozó adatok szintén aggasztók.

Az Egészségügyi Világszervezet széles körben elfogadott becslése szerint ben millió cukorbeteg ember élt a Földön, és ez a szám re várhatóan millióra nő. Üdítő kivétel a DISS, amely arról tudósít, hogyan alakultak a diabetes szövődményei, s köztük az itt tárgyalt retinopathia egy olyan svéd kohorszban, amelynek 10 évre terjedő követését kielégítő módon meg lehetett valósítani.

A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy a retinopathia kialakulásának gyakorisága — feltehetően az elmúlt évtizedben bekövetkezett terápiás fejlődés a DCCT eredményeinek széles körű elterjedése következtében — jelentősen csökkent azoknak a cukorbetegeknek a körében, akiknek az életkora a diabetes felismerésének időpontjában 15 és 34 év között volt.

Cukorbetegség kezelésére patogenézisében vizsgálat háttere A szakirodalomban jól dokumentált tény, hogy a tartós hyperglykaemia összefügg a diabetes microangiopathiás szövődményeinek kialakulásával.

Hallgatói dolgozatok (GYTK) - Böngészés - szerző: "Lekli, István"

Mióta a DCCT Diabetes Control and Complications Trial eredményeit ismerjük, azaz 10 éve teljesen egyértelmű, hogy a tartósan jobb anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-érték gátolja a retino- nephro- és neuropathia kialakulását, illetve az enyhe kezdeti szövődmények progresszióját. Feltételezhető, hogy a normoglykaemiához közeli anyagcserehelyzetre való törekvés széles körű elterjedése következtében a microangiopathiás szövődmények gyakorisága az elmúlt években ténylegesen csökkent.

Ez a kérdés jól vizsgálható azokban az országokban, ahol megfelelő diabetes-regiszter működik, a diabetológiai ellátás fejlett, s a betegek együttműködési készsége is megfelelő. A skandináv országok jól ismert módon Európának a diabetológiai ellátás terén élenjáró országai közé tartoznak. Svédországban ban indították el a Diabetes Incidence Study in Sweden DISS elnevezésű vizsgálatot, melynek keretén belül regisztráltak minden 15—34 éves, újonnan felismert cukorbeteget.

Ez a kohorszvizsgálat alkalmat adott arra, hogy megfelelő követés során adatot nyerjenek a retinopathia gyakoriságának alakulásáról is.

A diabetes mellitus, tekintet nélkül a háttérben álló ok ok ra, három szakaszra osztható: 1. Diabetestípusok és stádiumok 1. Károsodott glukoreguláció - emelkedett éhomi vércukor IFG és csökkent glukóztolerancia IGT A károsodott glukoreguláció IFG: impaired fasting glycemia [emelkedett éhomi vércukor] és IGT: impaired glucose tolerance [csökkent glukóztolerancia] az anyagcserezavar köztes átmeneti állapota, a normális glukóz-homeostasis és a diabetes mellitus között.

A vizsgálat igazolta, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-értékek révén a késői microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója érdemben megelőzhető, illetve a progresszió jelentősen lassítható. A DCCT zárása utáni periódusban a betegek visszakerültek háziorvosukhoz, de az eredetileg konvencionálisan kezelt betegeknek felajánlották az intenzív inzulinkezelést.

Bár a DCCT-t nem a macroangiopathiás szövődmények követésére tervezték, az itt tárgyalt közlemény arra hívja fel a figyelmet, hogy a DCCT évei alatt megvalósított közel-normoglykaemia érezteti előnyös hatását a macroangiopathiás szövődmények későbbi alakulásában is.

Prof. dr. Jermendy György cikkei

A vizsgálat arra keresett választ, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet alacsonyabb HbA1c-értékek révén a késői microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója megelőzhető-e, késleltethető-e. A vizsgálatba bevont betegek vagy teljesen szövődménymentesek voltak primer prevenciós csoportvagy kezdeti microangiopathiás szövődményeik cukorbetegség kezelésére patogenézisében intervenciós [szekunder prevenciós] csoport.

a sebek pisztolyos kezelése cukorbetegeknél

A vizsgálat tengelyében a retinopathia és a nephropathia követése állt, de adatokat gyűjtöttek a neuropathia diabetica kórlefolyásáról is. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatba eredetileg bevont cukorbetegek viszonylag fiatalok 13—39 évesek voltak, a macroangiopathiás szövődmények alakulásával kapcsolatban kevesebb információ volt remélhető.

Az intenzív inzulinkezelésben részesülő betegcsoport adatait a konzervatív inzulinkezelésben részesülők adataival hasonlították össze.

diabétesz kezelésére miokardiális infarktusban szenvedő betegek

A legfontosabb eredményt az elsődleges végpontok elemzését a vizsgálócsoport ben, a Lancet hasábjain közölte. Ezen túlmenően az acarbose növelte a glükóztolerancia rendeződésének arányát is.

Az alaptanulmány fontosabb eredményeit az Orvostovábbképző Szemle is ismertette.

1-es típusú cukorbetegség kezelése

Régóta dokumentált, hogy 2-es típusú diabetesben a kardiovaszkuláris macroangiopathiás szövődmények róják az igazi terhet mind az érintett egyénre, mind az egész társadalomra.

Mind ez ideig nem rendelkeztünk adattal arra nézve, hogy a 2-es típusú diabetes prevenciója egyben a betegség kardiovaszkuláris szövődményeinek megelőzését is jelenti-e vagy sem.

diabétesz és zeller kezelése

A STOP-NIDDM tanulmány másodlagos végpontjainak elemzése arra utal, hogy a csökkent glükóztoleranciájú egyének acarbose-kezelése mérsékli a kardiovaszkuláris események és az újonnan kialakuló hypertonia kockázatát. Az alaptanulmány legfontosabb adatait az Orvostovábbképző Szemle olvasói Matos Lajos dr. Nem vitatható, hogy az egyik legnagyobb lipid-tanulmányról van szó, hiszen a vizsgálatban beteg vett részt, a vizsgálatot orvos bonyolította, a simvastatinra vonatkozó eredményeket betegév placebocsoportban 50 betegév adataiból vonták le.

Az alaptanulmány zárásáig meghalt beteg.