Diabetes 2 stop típusú kezelés, Debreceni Kardiológiai Klinika

A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek döntő többsége orális antidiabetikus kezelésben részesül. Kézenfekvő ezért, hogy a kardiovaszkuláris szövődmények visszaszorításához gyógyszeres intervencióra is szükség van. Az ASCOT-LLA vizsgálatban jelentős számban szerepeltek 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek, az e csoportban megfigyelt adatokat összegzi a jelenleg referált közlemény. A megbetegedés természetes kórlefolyása szerint, a pancreas inzulinszekréciós kapacitásának csökkenésével összefüggésben a betegek jelentős hányada inzulinkezelésre szorul.

Napjainkban az érdeklődés előterében egy új, hosszú hatástartamú inzulinanalóg, a glargin Lantus áll. Az AT. LANTUS eredményei arra utalnak, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a lefekvéskor alkalmazott glargin többnyire megtartott orális kezelés mellett érdemben javítja a korábbi anyagcserehelyzetet, méghozzá úgy, hogy a súlyos hypoglykaemiák száma csekély marad, és a testsúlynövekedés sem túl jelentős. A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek antidiabetikus kezelése sok gondot szokott jelenteni.

Noha a diabetes e típusában kiemelt jelentőségű az életmódbeli-étrendi előírások betartása, s az orális antidiabetikumok freestyle libre szenzor csoportjai is egyre bővülnek, számos esetben csak inzulinkezeléssel lehet megfelelő anyagcsere-egyensúlyt elérni.

Erre általában akkor kerül sor, amikor a béta-sejtek inzulinszekréciós kapacitása jelentősen csökken.

Néhány sokkoló adat a cukorbetegségről:

Az inzulinkezelés gondolatát azonban a betegek egy része nehezen fogadja el. Az inzulinterápiával szembeni fenntartások egyik oka a hypoglykaemiától való félelem, s ugyanez magyarázza, diabetes 2 stop típusú kezelés a már inzulinnal kezelt betegek HbA1c-értéke gyakran elmarad a ma általánosan elfogadott terápiás a kezelés ii egészségkalauz cukorbetegség diabetes mellitus. E vizsgálatok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a sztatinok visszaszorítják a kardiovaszkuláris eseményeket, legalább olyan mértékben, mint a nem cukorbetegek csoportjában.

A rosuvastatin viszonylag új sztatin, hatékonyságát korábban már tesztelték. Kevés megfigyelést folytattak azonban 2-es típusú diabetesben szenvedők körében. A vizsgálat háttere Régóta ismeretes, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők coronaria-betegségének kockázata legalább kétszer—négyszer akkora, mint az egészséges anyagcseréjű egyéneké. A 2-es típusú diabeteshez társuló kardiovaszkuláris megbetegedések fontosságára utal az a körülmény, hogy a fejlett országokban ebben a betegcsoportban a myocardialis infarctus és a stroke áll a haláloki statisztikák élén.

Epidemiológiai jellegű megfigyelésből tudjuk azt is, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedők kardiális veszélyeztetettsége közel ugyanolyan mértékű, mint a coronaria-betegséget átvészelt nem cukorbetegeké. Kombinációs lehetőségként a verapamil-SR ágon a trandolapril, az atenolol ágon pedig a hydrochlorothiazid jött elsősorban számításba. A tanulmány alapadatait korábban már publikálták,1 a jelenlegi közlemény a cukorbeteg-alcsoportban megfigyelt adatok előre elhatározott analízisének eredményeit tartalmazza.

A vizsgálat igazolta, hogy stabil coronaria-betegségben szenvedő cukorbetegek hypertoniájának terápiájában a verapamil-SR alapú kezelés egyenrangú alternatívája lehet az atenolol alapú kezelésnek. A vizsgálat háttere A cukorbetegek, különösen a 2-es típusú diabetes 2 stop típusú kezelés szenvedők kardiovaszkuláris veszélyeztetettsége fokozott, e betegcsoportban a coronaria-eredetű és a stroke miatt bekövetkező halál kétszer—négyszer olyan gyakori, mint a diabetesben nem szenvedők között.

Cukorbetegségben meglehetősen gyakran diabetes 2 stop típusú kezelés hypertonia, és a magas vérnyomás megfelelő kezelése csökkenti a kardiovaszkuláris célszervkárosodások veszélyét.

A két hatástani csoport direkt összehasonlításával eddig kevesen próbálkoztak, a kombinációs kezelés előnyét kevés vizsgálatban tesztelték. A CALM Candesartan and Lisinopril Microalbuminuria vizsgálat viszonylag rövid 12 hétre terjedő tartamú volt, hypertoniás és microalbuminuriás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek bevonásával zajlott.

A ben publikált adatokból kiderült, hogy az ACE-gátló lisinopril és az ARB candesartan kombinálása jobban csökkentette a vérnyomást és az albuminuriát, mint bármelyik szer önmagában. Ma már öt különböző hatóanyag készítményei állnak rendelkezésünkre, némelyik készítmény több kiszerelési formában pl. A szulfonilurea készítmények igazi veszélyét a túlzott mértékű vércukorcsökkenés, a hypoglykaemia jelenti.

Idősebb betegek között, táplálkozási bizonytalanság vagy veseműködési zavar esetén nem ritka ez a szövődmény. A hypoglykaemia kockázatának csökkentése értelemszerűen előnyös, mert olykor-olykor egy hypoglykaemiás epizód akár maradandó agykárosodást is okozhat. A vizsgálat háttere A szulfonilurea készítmények a 2-es típusú diabetes kezelésében széles körben használatos gyógyszerek.

Alkalmazásukra főleg akkor kerül sor, ha joggal feltételezhető az inzulinszekréció zavara. A szulfonilureák inzulinszekretagóg tulajdonsága következtében nemkívánatos hatásként hypoglykaemia alakulhat ki, s ez a körülmény főleg az idős betegek esetében jelent komoly kockázatot. Időben fel nem ismert, elhúzódó, vagy az éjszakai órákban jelentkező súlyos hypoglykaemia következtében olykor maradandó agykárosodás is bekövetkezhet. A legtöbb tanulmányt microvagy macroalbuminuriás cukorbetegek bevonásával végezték, s kevés vizsgálat tűzte ki célul a renális szövődmény prevencióját a normoalbuminuria stádiumában.

Az eredmények arra utalnak, hogy hypertonia és 2-es típusú cukorbetegség fennállásakor ACE-gátlóval trandolapril érdemben csökkenthető a microalbuminuria kialakulásának kockázata. A vizsgálat háttere A 2-es diabetes 2 stop típusú kezelés diabetes mellitus jelenlegi — diabetes tibeti kezelés az elkövetkezendő két-három évtizedben várható — prevalenciája komoly aggodalomra ad okot, sokan a diabetes e formájának pandémiaszerű terjedését jósolják.

Gyakran észlelhető 2-es típusú diabetesben microalbuminuria, ámbár hogy pontosan milyen gyakran, azt vitatják, mert függ a detektálási módszertől és a vizsgált populációtól. Nem vitás azonban, hogy a microalbuminuria előrejelzi egyrészt a vese érintettségének progresszióját, másrészt a kardiovaszkuláris érintettséget. A meggyőző eredmények alapján napjainkban már nem az a vita tárgya, hogy minden 2-es típusú diabetesben szenvedő beteget, vagy e betegeknek csak egy csoportját kell-e sztatinnal kezelni.

Azt kell inkább mérlegelni, hogy az ilyen cukorbetegek — az alábbiak értelmében bizonyítottan előnyös és biztonságos — sztatin- atorvastatin- kezelésétől van-e egyáltalán indok eltekinteni.

diabetes 2 stop típusú kezelés

A vizsgálat háttere Az irodalomban jól dokumentált tény, hogy cukorbetegségben a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulásának kockázata a nem cukorbeteg populációhoz viszonyítva fokozott.

A Framingham-tanulmány adataiból régóta tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris eredetű diabetes 2 stop típusú kezelés cukorbeteg férfiak esetében körülbelül kétszer, cukorbeteg nők esetében pedig négyszerötször akkora, mint a nem cukorbetegeké. A cukorbetegek fokozott kardiovaszkuláris veszélyeztetettségét számos vizsgálat igazolta; kiemelkedik közülük Haffner és mtsai közlése. A szerzők egy finn kohorsz követéses vizsgálatával rámutattak ugyanis arra, hogy a kórelőzményükben infarctus nélküli cukorbetegek hétéves követése során regisztrált myocardialis infarctusok gyakorisága nagyjából ugyanakkora volt, mint amit a korábban infarctust szenvedett nem cukorbetegek körében tapasztaltak.

Ez diabetes 2 stop típusú kezelés annyit jelent, hogy diabetes 2 stop típusú kezelés cukorbetegség kardiovaszkuláris kockázatra utaló prognosztikai jelentősége önmagában infarctus nélkül közel akkora, mint a korábban átvészelt myocardialis infarctusé cukorbetegség nélkül. Ennek a megfigyelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, olyannyira, hogy a kezelési ajánlások szemléletében is visszatükröződik a vizsgálat legfontosabb konklúziója.

Ez még akkor is tény, ha más populációban tett megfigyelések arra utalnak, hogy a sokat hangoztatott Haffner-féle vizsgálat következtetése nem tekinthető általános érvényűnek. Pontosabban: 2-es típusú diabetesben szenvedő, orális antidiabetikummal kezelt, albuminuriás betegek körében tesztelték a kis dózisú napi 1,25 mg ramipril kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatását.

OTSZ Online - cikk - szerző cikkei

A vizsgálat negatív eredménye közvetve arra hívja fel a figyelmet, hogy az ACE-gátlókat köztük diabetes 2 stop típusú kezelés 2 stop típusú kezelés ramiprilt hatékony azaz viszonylag nagy dózisban kell alkalmazni ahhoz, hogy a kardiovaszkuláris kockázat érdemben csökkenjen.

Bár a bevezetőben nem illik elárulni a csattanót, mégis hangsúlyoznom kell, hogy viszonylag ritkán észlelhető eseménynek lehetünk tanúi: negatív eredménnyel zárult tanulmányt közöltek egy igen jó nevű szaklapban, jóllehet a kéziratot csak 2 évvel a vizsgálat lezárása után nyújtották be.

Napjainkban inkább az a szokás, hogy az átütő erejű vizsgálatok írásos változatait a kongresszusi első ismertetéssel egyidejűleg jelentetik meg. A szóban forgó negatív közlés ténye önmagában is örvendetes, ráadásul közvetve ráirányítja a figyelmet a vizsgált szer nagyobb dózisával végzett korábbi vizsgálat diabetes 2 stop típusú kezelés eredményére.

A választáskor minden esetben mérlegre kell tenni az adott hatástani csoport, illetve az alkalmazandó szer várható előnyeit és potenciális mellékhatásait. Az ALPINE vizsgálatot Svédországban folytatták, s kellően követett, jól körülhatárolt betegcsoportban a szerzők igazolták, hogy az angiotenzin-receptor-blokkolók közé tartozó szükség esetén felodipinnel kombinált candesartan anyagcsere-mellékhatásai előnyösebbek voltak a szükség esetén atenolollal kombinált hydrochlorothiazid ilyen jellegű mellékhatásainál.

diabetes 2 stop típusú kezelés

A vizsgálat háttere A diuretikumokkal, illetve béta-blokkolókkal folytatott hypertonia-vizsgálatok bizonyították, hogy az e hatástani csoportokba tartozó szerekkel a kardiovaszkuláris kimeneteli események gyakorisága érdemben csökkenthető.

Ugyanakkor dokumentált tény az is, hogy mind a diuretikumok, mind a béta-blokkolók kifejthetnek kedvezőtlen metabolikus mellékhatásokat. E körülménynek hosszabb távon klinikai jelentősége is lehet. A ma egyre szélesebb körben használatos angiotenzin-receptor-blokkolók ARB-k közismert módon a legkevesebb mellékhatással rendelkező hatástani csoportot jelentik, s a csoport számos tagja bizonyítottan anyagcsere-semleges.

A rövidítés mellett a 7-es szám arra utal, hogy a metaanalízisbe hét vizsgálatot vontak be. Érdekes módon a vizsgálatot teljes terjedelmében közlő cikk nem említi ezt a betűszót, aminek az lehet a magyarázata, hogy a közlemény címe eltér attól, amit a korábbi kongresszusi előadásokon már megismerhettünk. A metaanalitikus tanulmányban az acarbose-nak a kardiovaszkuláris eseményeket megelőző hatásáról gyűjtöttek adatokat.

A kór egyre terjed!

A metaanalízis szervesen kiegészíti az acarbose-zal végzett STOP-NIDDM vizsgálatot, amelynek fontosabb eredményei az Orvostovábbképző Szemle hasábjain már olvashatók voltak, s a közelmúltban ebben a rovatban megtalálhatták diabetes 2 stop típusú kezelés e vizsgálatnak a kardiovaszkuláris eseményeket analizáló részadatait is.

Az adatok szemléletformálók, de még további megerősítést igényelnek. A vizsgálat háttere A 2-es típusú diabetes mellitusban kialakuló makrovaszkuláris szövődmények klinikai jelentősége igen nagy, miután számos vizsgálat bizonyította, hogy e betegcsoport mortalitási mutatóinak élén a stroke és a myocardialis infarctus áll.

diabetes 2 stop típusú kezelés

A diabetes makrovaszkuláris szövődményei összetett patomechanizmus talaján alakulnak ki. A metabolikus szindróma koncepciója szerint az inzulinrezisztenciával és hyperinsulinismussal összefüggő további patológiai folyamatok hypertonia, aterogén dyslipidaemia, trombogén clinic kezelése cukorbetegség mutató hemosztazeológiai eltérések állnak az akcelerált atherosclerosis hátterében.

Újabb epidemiológiai jellegű adatok a posztprandiális hyperglykaemia szerepét vetették fel a makrovaszkuláris szövődmények patomechanizmusának egyik lehetséges tényezőjeként. Ez a készítmény hazánkban is elérhető, az elhízás gyógyszeres kezelése céljából alkalmazható.

A vizsgálat jelentősége abban áll, hogy az megfelelően kivitelezett módon igazolta az elhízott egyének testsúlyának csökkentéséből származó előnyöket, mégpedig úgy, hogy a vizsgálat középpontjába a 2-es típusú diabetes megelőzhetőségének kérdését helyezte.

Az eredmények hazánkban is megszívlelendők. A 2-es típusú diabetes igen gyakori kórkép: semmiképpen sem enyhe anyagcsere-rendellenesség, hanem — a metabolikus szindróma koncepciója alapján — kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezető, igen komolyan veendő kórállapot.

A 2-es típusú diabetest, az esetleg ahhoz társuló kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel együtt, időben fel kell ismerni, s az érintett egyéneket megfelelő kezelésbe kell vonni.

Nem vitás, hogy a 2-es típusú diabetes prevenciójának számos okból komoly jelentősége van; a XENDOS vizsgálat az egyik prevenciós lehetőségre hívja fel a figyelmet. Az adatok bővítették ismereteinket, de a 2-es típusú diabetes prevenciójának kérdése még távolról sem tekinthető lezártnak.

A vizsgálat háttere Az elhízás világszerte igen komoly népegészségügyi gond, becslések szerint több mint millió elhízott ember él a Földön.

Az elhízás és a 2-es típusú diabetes kapcsolata régóta ismert, ezért nem meglepő, hogy a 2-es típusú diabetes jelenlegi prevalenciájára és incidenciájának várható növekedésére vonatkozó adatok szintén aggasztók. Az Egészségügyi Világszervezet széles körben elfogadott becslése szerint ben millió cukorbeteg ember élt a Földön, és ez a diabetes 2 stop típusú kezelés re várhatóan millióra nő.